Egyetlen termosztát a folyosón dönt az egész házról — és senkinek sem megfelelő. Az N2N helyiségenkénti szabályozás minden helyiségnek saját hőmérsékletet ad: a hálószobában hűvösebbet, a fürdőszobában melegebbet, abban a szobában pedig, ahol senki sincs, nem fűt.
Illusztratív ábra — a hőmérsékleteket saját igénye szerint állítja be
A termosztát a folyosón lóg, és az egész házról dönt. Ami a nappaliban kellemes, az a hálószobában túl sok — a fürdőszobában pedig kevés.
Minden helyiségben saját érzékelő mér. A hub ennek alapján nyitja és zárja azt a fűtőkört, amely ahhoz a szobához tartozik.
Minden szobában van egy kis érzékelő, amely a tényleges hőmérsékletet figyeli.
Összeveti a mért hőmérsékletet a kívánttal, és eldönti, hol kell fűteni.
Az osztó-gyűjtőn megnyitja annak a szobának a körét, amelynek éppen fűtésre van szüksége.
A hőmérsékletet és az időpontokat mobilon vagy közvetlenül az érzékelőn állítja be.
A központ, amelyhez minden csatlakozik. Gyűjti az érzékelők adatait, eldönti, hol kell fűteni, és tartja a kapcsolatot a mobiljával.
Bővebben a hubról →Kis érzékelők az egyes helyiségekben. Mérik, milyen a szobában valójában a hőmérséklet, és elküldik a hubnak — a hőmérsékletet közvetlenül rajtuk is átállíthatja.
Bővebben az érzékelőkről →A szelepmozgatók az osztó-gyűjtőre kerülnek, és nyitják vagy zárják az egyes köröket. Az alapegység egy sín, amely összeköti őket a hubbal, és tápellátást biztosít nekik.
Bővebben a szelepmozgatókról →Hűvösebb hálószoba az alváshoz, meleg fürdőszoba reggelre, a gyerekszoba pontosan olyan, amilyennek szeretné. Mindenki számára kompromisszum nélkül.
A szobák, amelyeket éppen nem használ, csökkentett üzemmódba kerülnek. A hőszivattyúnak így nem kell azt fűtenie, amit senki sem használ.
A helyiségenkénti szabályozás alacsony hőmérsékletű fűtésre készült — pontosan arra, amelyre az N2N hőszivattyú épül.
Mondja el, hány helyisége van — elkészítjük a tervet és az árat is.